Dr. Plósz Béla tevékenysége

Az ám. Az új államtitkárnak nincs bajusza. Szép barna barkója nőtt két oldalt, de az ajkak fölött nincsen semmi. Még csak pehely sem.

No, ez különös eset. Erre nem mutathatnak precedenst. Magyar államtitkári széken még nem ült eddig bajusztalan ember.”

Első miniszterelnöksége idején, 1894-ben írta róla Gárdonyi Géza. Mintha Mikszáth arcképvázlatának folytatása lenne:

 „Rendesen fekete kabátban jár, és fehér nyakkendőt visel.  Szereti József főherceget és tiszteli a szőke asszonyokat. Mindig dolgozik, és mindig siet. Wekerle poéta, előadóművész, főképpen azzal ragadja a beszéde sodrába a hallgatók lelkét, hogy mindig rögtönözve beszél, és míg ötletei kápráztatóan cikáznak, egy másodpercnyi időt nem enged arra, hogy a szavait beszéd közben mérlegelhesse a hallgatóság. ”

Így emlékeznek a kortársak és az utókor. Wekerle Sándor szakmai magabiztossága, tenni akarása, hazaszeretete példa a ma emberének is.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

Wekerle Sándor a Dánszentmiklóson egykor élt földbirtokosok egyike. Kastélya körüli majorság lakói a település őslakosai. Ekkor kezdett kialakulni a falu az egykori birtok körül.

Élete, munkássága példaként állt és áll a mai emberek előtt. Hatott az itt élők, a falu életére, alakulására is. Utat épített, fákat telepített, virágzó majorságot hozott létre és itt hagyta épületeit, melyek tovább segítették a helybélieket.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)

Horváth Ferencné: Dánszentmiklós története az Árpád-kortól napjainkig

Görög Staub Károly-Patay Géza: Wekerle Sándor

1848. november 15-én, Móron született. Családja Württembergből származott, Székesfehérváron érettségizett, majd a budapesti egyetemen jogi és államtudományi tanulmányokat végzett.

Egy elméletileg kitűnően felkészült, a pénzügyi gyakorlatban azonnal bizonyítani tudó, a ranglétrán gyorsan emelkedő kivételes tehetségű ember volt.

Háromszor volt miniszterelnök, négyszer pénzügyminiszter, állt a honvédelmi, az igazságügyi és a kereskedelmi tárca élén, volt tárca nélküli horvát–szlavón–dalmát miniszter is.

1914-től a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, később tiszteletbeli tagja. Nem volt szobra, állt viszont ezerötszáz ház Kispesten – és még áll ma is, immár egy frissen avatott szoborral együtt –, az úgynevezett Wekerle-telep, a huszadik századi kertvárosi építészet európai hírű mintakolóniája, ahol először jutott sok-sok ezer kisember olyan lakáshoz, amelyről akkoriban nem is álmodhatott.

Wekerle Sándor polgári sorból került a legnagyobbak közé. Pályafutása bővelkedik kimagasló teljesítményekben. Munkássága az úgynevezett békeidőkre, a kiegyezés és az első világháború közötti periódusra esik. Legjelesebb cselekedetei az ország gazdasági felvirágoztatása, pénzügyi stabilitásának elérése, az állam és az egyház demokratikus szétválasztása, a polgári házasság intézményének megteremtése mind-mind az õ határozott politikai működésének köszönhető.  Legnagyobb bravúrja, hogy Ő hajtotta végre a valutareformot, melynek során az ország áttért az aranyalapú valutára, a koronára. Ezzel nagyobb lehetőség nyílt a világgazdaságba való beilleszkedésre. A pénzügyi művelet az összes nemzetközi piacon fényes elismerést aratott.

Wekerle Sándort, a szorgalmas és tehetséges fiatalembert 1887-ben Tisza Kálmán miniszterelnök szemelte ki maga mellé pénzügyi államtitkárnak. A beiktatás napján jegyzi fel Mikszáth Kálmán:

„Fiatal ember, magas, tagba szakadt, erőteljes termettel, még fogalmazónak is beillenék. Piros pozsgás arca friss, üde, emlékeztet I. Napóleonra, fekete szemei a fiatalság élénkségével égnek. Szép újdonatúj pepita nadrág van rajta,

– Jézus Mária, nincs bajusza!